Egy modern gyerek számára vadnak tűnhet, ha lábujjig felvesz egy szintetikus szőrméből készült sapkát és bundát, kötéllel felövezi, és a tetejére egy nagylelkű nagymama által ajándékozott orenburgi sálat is köt. De pontosan így öltözködtek a gyerekek a Szovjetunióban. És mindent és szinte kivétel nélkül. Nem volt gyerekdivat és mozgásszabadságot biztosító membrán overall. Úgy mozogtunk, mint az ügyetlen medvék, de mindannyian jól éreztük magunkat. Azt javaslom, emlékezzen ezekre a nevetséges, de egyben aranyos gyerekképekre, amelyeket a szülők kezében lévőkből építettek össze.
A rétegezés a melegség kulcsa
Én a 80-as évek közepén születtem, a bátyám a 90-es években. És azt kell mondanom, hogy a téli ruháink a gyerekek heterogenitása ellenére alig különböztek egymástól. Néhány „semleges” színű ruha jól működik beköltözött a bátyám gardróbjába, majd szétszóródtak barátok és rokonok között.
És mindez azért, mert anyáinknak a szűkösség korszakában kellett élniük.A jó ruházat egy gyermek számára elképzelhetetlen luxus volt, amelyet nagyszerű kapcsolatok révén szereztek meg. Kicsit könnyebb volt azoknak, akik jól tudtak varrni. Ebben az esetben a gyerek szépen fel volt öltözve, de folytatódott a „tekervényezés” tendenciája még ebben az esetben is.
Nagyon jól emlékszem, hogyan kezdett anyám felöltöztetni az iskolába és az óvodába, és hatalmas mennyiségű ruhát tett le a kanapéra. Fehérnemű, könnyű, hosszú ujjú pulóver, meleg kötött gyapjú blézer nagymamám által szeretettel. Aztán harisnyanadrágot használtak, meleg gyapjú leggingset és vastag kötött zoknit vettek rá. És csak ezután kezdtük el a tényleges szigetelést.
Felsőruházat - ragyogó megjelenés, mindenki számára ugyanaz
Télen a gardróbomban, mint a legtöbb társamnál, volt szintetikus anyagból készült bunda. Itt a szülőknek kell elismerést adnunk: nagyon igyekeztek, és kaptak egy fehér bundát, amit textilpánttal öveztek. Erre azért volt szükség, hogy a szél ne hatoljon be a bunda alá.
Először egy könnyű korcsolyázó sapkát vagy sálat tettek a fejre, majd nyúlfülvédőt vagy a bundával azonos szintetikus anyagból készült terméket. Rugalmas szalagot varrtak rá, amit az áll alatt áthúzva a fejdíszre húzták.
A lábakon a szokásos filccsizma volt vagy bőrcsizmát. Ebből a szempontból sem volt sok választás. Mindent, ami a polcokon megjelent, nagy sebességgel elsöpörték. Igyekeztek óvatosan viselni a cipőket, hogy „örökségként” kerülhessenek kisebb gyerekekre vagy barátokra.
Ősszel természetes gyapjúból készült sálat hordtak a bunda vagy kabát fölé. Az orenburgi csodát a gyermek vállára vetették, elöl keresztbe tették, és övszerűen megkötötték a hát alsó részén.Szóval a szüleim megpróbálták védi a baba felsőtestét hipotermiától.
Ezt csak erős fagyok idején csinálták velem. Általában egy gyönyörű sálat hordtam, szintén nagymamám kötötte.
Teljesen megfeledkeztem a kesztyűről. Természetesen egy többrétegű köntösbe helyezték őket, gumiszalagra varrták, és áthúzták egy bunda ujján. A csipke kellemetlenül súrolta a vállam, amikor megmozdultam. Minden ruha irgalmatlanul viszketett, mivel akkoriban a természetes gyapjú rendkívül szúrós volt. Ha te és édesanyád elmentél a boltba, a test nagyon gyorsan izzadt változatos ruházati rétegek alatt és viszketés. De ki kellett bírnunk, amíg haza nem értünk, hiszen nem lehetett átnyúlni a vastag ruharétegen.
Ijesztő belegondolni, hogy a Szovjetunióban mennyi időbe telt az óvodapedagógusok felöltöztetni a gyerekeket.
Ezekre az évekre azonban különös melegséggel emlékszem vissza. A terjedelmes és kényelmetlen ruhák nem akadályozták az aktív hólabdaharcokat és a barátokkal való szánkózást. Ahogy öregszünk, jól éreztük magunkat a síelésen és a korcsolyázáson, mindenki jól szórakozott, senki sem figyelt a csúszó sapkára, a leoldott sálra vagy a hóval borított, teljesen átfagyott nadrágra. milyen volt neked? Talán szerencséd volt, és a szüleid divatos, kényelmes ruhákat vásároltak neked?
0
A szerző azt írja, hogy különleges melegséggel emlékszik vissza ezekre a ruhákra. Ha igen, beleegyezne-e a szerző, hogy gyermekét is ugyanúgy öltöztesse?
Igen!
Igen, nem volt számítógépünk vagy hűvös tévénk, ezért mindig kint futottunk - hidegben és nyári melegben is. Szibériából származom, és emlékszem, hogy a telek nagyon havasak és fagyosak voltak hóviharokkal és hóviharokkal, így a kisgyerekeket a lehető legjobban takarták. Sétálni vagy óvodába vinni sálat tettek a bundájukra, mert reggel szánkóztak vele, és a hófúvás égeti az arcot, vagy 35 fokos a fagy. A nagyobb gyerekek a Az óvoda sétálni ment és a bundájuk pánttal volt bekötve, de a gyerekek valahogy ezt magunknak sikerült megoldanunk. A hóbuckákon átmászva, nálam magasabban, a kesztyűm és a nadrágom mind egyenesen állt, aztán a radiátorokon megszáradtak, de valahogy jó móka volt. És még felnőttként is nagyon meleg emlékeim vannak azokról a bundákról és ruhákról. Nagyon jó, hogy ma már vannak ilyen ruhák, amik eltakarják a gyerekek lábát és arcát, de akkoriban az ilyen ruha nem tisztelgés volt a divat előtt, hanem szükséglet.
Igen, így öltöztettek minket. Igen, a gyerekeinket így öltöztettük, nagyon hideg volt. De fiatalok voltunk és boldogok, és mindenhol sikeresek voltunk.
A 80-as évek közepén született - ekkor kezdődött a peresztrojka (Gorbi), és a 90-es években minden teljesen összeomlott.
Ezért annak, amit ön és testvére viselt, semmi köze a Szovjetunióhoz. A 60-as években születtem és nem volt vegyszer a ruhámban, minden természetes bőr volt, szövet, pulóver, gyapjú ujjatlan, bőrkesztyű. A téli cipők különösen hangsúlyosak - bőr, belül természetes szőrmével bélelt. Most a Wrangler által gyártott szinte hasonlókat vettem.A felsőrész natúr bivalybőr, a belső bélés, bár szőrmének mondják, mesterséges.
Nagyon sok bivalyt varrnak Indiában. Nem az árról írok.
A jelenlegi divatod még nevetségesebb és kínosabb lesz azok számára, akik 10-15 év múlva tanulják! És valószínűleg nevetni fog, és nem akarja majd úgy öltöztetni a gyerekét, ahogyan azt ma a divat mércéjének tekinti!
A bundák teljesen természetesek, a sálak kecskepehelyesek, most valami ilyesmit megérne... Tweet!
Akkoriban senki nem vigyázott gyerekekre az udvaron. Mindenki annyit sétált egyedül, amennyit akart. Gyermekkorom a 60-as években volt. Akkoriban mindenki így öltözött. A közeli moszkvai régióban élek. Mindenhol vannak csúszdák és dombok. A nagymamám kiengedett a szánkóval és ennyi. És csak addig jöhettél haza, amíg olyan keményen le nem lovagoltál a dombról, hogy alig bírtad magad mögött húzni a szánkót. És a kesztyűk mind megfagynak. A kesztyűket vagy ujjatlanokat házi juhgyapjúból kötötték. A kezed nem fagyott meg bennük, amíg át nem nedvesedtek és jéggé fagytak. A ruhák pedig olyanok voltak, hogy nem volt ijesztő a fagy. A felsőruházathoz kötelező volt a bunda. Legalábbis a barátaim körében. És senki sem lett beteg.
Megint hazugság! Még a fényképeken is a gyerekek természetes szőrből készült bundába és kalapba vannak öltözve, leggyakrabban tsigeyka - a legmelegebb és leginkább kopásálló lehetőség. Mi kell még a gyerekeknek, hogy melegen és jól érezzék magukat? A cigeyka bundán kívül volt egy festett nyúlbundám is - fehér, fekete folttal, egy régebbinek asztrakhani bundából készült bundám, középiskolában fókaszerűen vágott nyúl, majd kétoldalas. kendő gyapjúkabát szinte derékig fátyolos sarki rókagallérral.Érettségi után pedig szibériai mókusból készült bunda! Még él! Kiváló kivitelezés! Az ilyen prémeket a Szovjetunióban puha aranynak nevezték, és a legjobbat devizáért exportálták!
Világos báránybőr kabátom volt az NDK-ból. Nem éreztem magam fókának benne. A nemezcsizma kalósszal pedig igazán kényelmes volt.