Régen nagy tisztelettel kezelték az ételt, mert nem boltban vették, mint ma, hanem az erdőben fogták, vagy a mezőn termesztették. Éppen ezért minden étkezés egy különleges rituálé volt, melynek elkészítésében kiemelt helyet kapott az abrosz. Különféle anyagokat használtak fel a készítéséhez, a néphitben aktívan alkalmazták önálló mágikus gyógymódként (vegyük például a jól ismert saját összeállítású terítőt).
A modern világban ezt a bútordarabot nem használják olyan gyakran, mint szeretnénk, de nem veszíti el relevanciáját. Az abrosz ma olyan termék (textileket vagy szintetikus anyagokat használnak az elkészítéséhez), amivel az étkezőasztalt borítják.
@azhur_textile
Az ókori egyiptomiak pamutból vagy lenvászonból készült speciális huzattal borították az asztalokat. Tartós vászon volt, különféle díszekkel díszítve. Az ókorban az emberek nagy tisztelettel bántak a terítővel, a rabszolgák és koldusok tilos volt használni.
A keleti népek arannyal hímezték az asztalneműt, ami nagyon megdrágította, ezért csak a gazdagok használták.
Az európaiak, különösen a korai középkorban, nem voltak különösebben óvatosak. Kiöntötték a szennyvizet az ablakokból, ritkán mosogattak, és nem használtak alapvető higiéniai termékeket. Persze az asztalterítő is sokáig használhatatlan tárgy maradt számukra.
Ezzel szemben az ókori Ruszban az asztalt festett vásznak borították, amelyeket kézzel varrtak. Őseink ősidők óta igyekeztek szépíteni életüket, így a terítő minden kunyhó kötelező kelléke volt, függetlenül a család társadalmi helyzetétől és anyagi biztonságától. Még a legszegényebb parasztok is igyekeztek legalább valamilyen módot találni az asztal lefedésére.
@ivan-da-maria.org
Érdekesség, hogy hazánkban sokáig (a huszadik századig) minden menyasszony kötelező kelléke volt az abrosz. Ha a családot jómódúnak tartották, akkor az apácák által hímzett asztalneműt használták hozományként. Drága volt és hihetetlenül fényűző, és az ilyen vásznakon lévő összetett minták végtelenül megtekinthetők. A köznép és a jobbágyok is kötelességüknek tartották, hogy lányuknak hozományt készítsenek. Csak a terítőjük volt egyszerű, és gyakran maguk a lányok hímezték őket.
századig kizárólag vászonból és pamutból terítették az asztalt. Aztán divatba jöttek a plüss terítők, majd a huszadik század közepén, amikor a szintetikus anyagok általánosan elérhetővé váltak, megjelentek az olajterítő termékek.
@dastarkhan_erkenur_skatert
Úgy gondolják, hogy az asztalterítő számos nagyon fontos funkciót lát el:
Napjainkban ennek a bútornak a készítéséhez különböző anyagokat használnak: természetes, vegyes és szintetikus. Így a pamutból és lenből készült termékek továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek, bár nehéz őket különösen praktikusnak nevezni: a természetes vászon mosás után összezsugorodik, gyorsan veszít fényességéből, és nehezebben távolíthatók el róla a foltok. Azonban egy ilyen termék fényűzőnek tűnik, ezért jobb hivatalos ebédekhez és vacsorákhoz használni.
A szintetikus termékek praktikusak. Hosszú ideig tartanak, és nem igényelnek különösebb gondozást. A szilikon és olajterítő terítők jól néznek ki, különösen, ha mindennapi lehetőségről beszélünk.
@yutdoma_krd
A kevert anyagok azonban a legkényelmesebbek. Hosszú ideig tartanak, és jól néznek ki. Ezért az ilyen szövetből készült asztalterítők különösen gyakoriak.